Már éjfél is elmúlt, de nem tudtam elaludni.Csak az járt a fejemben , amit apa abban a levélben leírt. Szinte lehetetlenség feldolgozni.És nem beszélve arról hogy egész életében hazudott nekem, vagyis inkább nem mondta meg az igazat.Sok dolgot nem értek, mire kell még rájönnöm?! Mi lehet még ennél is megrázóbb hogy az apám egy vámpírvadász , és egy olyan városba kellett költöznöm ahol bőven vannak vámpírok és vérfarkasok. Hogy tudnám megvédeni magam?! Attól hogy 4 éves korom óta kell tanulnom verekedést, és mindennap edzeni,nem hiszem hogy elbírnék bármelyikkel is .
Felkeltem az ágyból, lesétáltam a konyhába, és egy forrócsoki kíséretében kiültem a teraszra. Nagyon elszomorított hogy senki nincs itt velem. teljesen egyedül vagyok. Régen sem volt valami nagy társaságom de most, végképp. Hogyan lehetnének itt barátaim, ha titkolóznom kell, és olyan dolgokat kell eltitkolnom amiket pontosan én sem értek. Megittam a forrócsokimat elhelyezkedtem a székben , betakaróztam és lassan elnyomott az álom...
Reggel amint felkeltem megnéztem az időt, és majdnem elkapott a szívroham, hogy elkésem a z iskolából, de eszembe jutott minden. Nem csak álmodtam, minden igaz. Mivel erre az utolsó hétre nem látom semmi értelmét beiratozni az iskolába, ezért úgy döntöttem nyomozom egy kicsit. " Felmérem a terepet " Ki akarom deríteni hogy mi közöm van ehhez az egészhez.
Úgy döntöttem , hogy egy idegig jobb ha nem tudják ki vagyok, így megtudhatom hány vámpír és farkas van a városban, kik azok, és legalább könnyebb lesz megvédeni magam.
Felvettem egy farmernadrágot egy fekete kapucnis pulóvert , felfogtam a hajamat, és felvettem egy sötét napszemüveget. Bementem a gardróbom mögött lévő kis szobába, és eltettem egy verbénával töltött gránát szerűséget és a kis virágcserépben lévő vasfűből is leszakítottam egyet, és beletettem a pulcsim zsebébe.
Lesétáltam a földszintre vettem ki a hűtőből vizet meg 2 szendvicset és beültem a kocsiba .
Nagy szerencsémre a főtéren éppen valami régi filmet vetítettek és szinte az egész város ott piknikezett. Én is leültem egy eldugottabb helyre, ahonnan én mindent láttam de engem nem sokan. Mindenkit végigpásztáztam a szememmel, de mivel a nap sütött ezért vámpírok nem lehettek itt, de vérfarkasok igen.
Tőlük pedig nem félek, hiszen emberi alakban nem sokat tudnak tenni.
-Nem akartam hogy már késő legyen mikor megtudod....- hallottam meg egy bársonyos férfi hangját. Hátra fordultam hátha láthatom, de nekem háttal ült egy lánnyal a padon.
A lánynak ugyanolyan színű haja volt mint nekem, csak neki tű egyenes , míg nekem hullámos és alkatra is nagyon hasonlítottunk. A fiúról csak annyit lehetett megállapítani hogy nagyon izmos , és rövid barnás haja volt.
-Damont megharapta Tyler . éppen átváltozott, és.....-mondta zaklatottan a fiú.
-Súlyos?!-aggodalmaskodott a lány. Nagyon ijedt volt a hangja.
-Meg fog halni...-csuklott el a fiú hangja. A lány szó nélkül felpattant és elrohant.
Hamar összeraktam a fejemben a hallottakat, csak azt jelentheti hogy Tyler vérfarkas. Tessék egy perc alatt találtam egy vérfarkast, ilyen az én szerencsém, bár nem tudom ki lehet az, de majd kiderítem. Szegény Damon. Ha egy embert összemarcangol egy vérfarkas nagyon nagy kínjai vannak, nem is csodálom hogy szerencsétlen meghal. De ki lehet ez a fiú? Ha a tud a farkasokról akkor a vámpírokról is tudnia kell. Talán tudja kik azok a városban, de nem bízom benne, eddig csak a hátát látom.
Amint kigondoltam, megfordult, és megláttam ki ő. Stefan Salvatore . Apa íróasztalán láttam egyszer egy képet róla. egy fekete -fehér kép volt, ami alá gyöngybetűkkel ráírták :
Stefan Salvatore
1864-ben elhunyt
Vámpír.Ez az egy magyarázat lehet arar hogy durván 150 múlva is ugyanúgy néz ki, és él. Mert nagyon is él. De ezek szerint apa ismerte őt, vagyis inkább tudta hogy vámpír, különben miért foglalkozott volna vele?
A vámpír lassan elsétált és nem láttam jó ötletnek utánamenni, mégiscsak egy vámpír. Inkább még egy darabig figyelek, és ha türelmes leszek sok mindent megtudok.
Sokáig elhúzódott a film nézés, bár halvány fogalmam sem volt miről szólt.Csak az imént történtek jártak a fejemben. 3 perc alatt tényleg bebizonyosodott hogy ez a város hemzseg a farkasoktól és a vámpíroktól.
Nagyot sóhajtva felkecmeregtem, levettem a napszemüveget, kibontottam a hajam és elindultam a kocsim felé.Már sötét volt nem nagyon láttam az embereket, de azt az arcot igen.
A férfi csupa izom volt, magas, csontos arcú és kék szemű. Kócos fekete haja az arcába hullott. Szinte tökéletes volt , de ahogy közelebb jött megtört a varázs. A tekintete zavart volt, mintha nem is itt lett volna, a bőre csillogott az izzadságtól, és a fekete ingének az egyik ujja le volt tépve, és jól látszódott hogy az egész karja olyan volt mintha belülről megégett volna, Soha nem láttam ilyet, de a vér is megfagyott az ereimben, annyira megijedtem.
-Katherine? -nézett rám fürkészve.-Te vagy az?-kérdezte és olyan közel jött hogy a falhoz lettem szorítva .
-Mi? Nem. Lily-nek hívnak!Összekeversz valakivel..-próbáltam eltolni de semmi esélyem nem volt, mintha meg sem érezte volna. Ütni kezdtem de csak bambán nézett rám. Hallucinált.
-Figyelj, nem én vagyok Katehrine!-ráztam meg hátha magához tér.
-Elena?-tisztult ki a tekintete. Király.Ez bénább név mint az előbbi..-húztam el a számat.
-Most komolyan!! Lily-nek hívnak!!-kiabáltam rá.Most már fel voltam háborodva.Megpróbáltam kimászni a szorításából de a két karját a vállamra tette és nekinyomott a falnak., és az ajkát az enyémre nyomta. Próbáltam elfutni szét rúgtam a lábszárát, de semmi. Lassan a nyakamra csúszott a szája és a fogát mélyen belemélyesztette az ütőerembe.
Egy szó sem jött ki a torkomon, az agyam is teljesen leblokkolt, és csak vártam hogy meghaljak. Egy vámpír által, amitől apa mindig is védett...
2012. július 31., kedd
2012. július 22., vasárnap
2. fejezet
Ahogy beléptem a házba még nagyobb gombóc nőtt a torkomban.Szinte minden olyan volt ahogyan én is csináltam volna,minden az én ízlésem szerint volt.
Volt egy nappali, ami konyhával volt összekötve, és egy hátsóajtó ami a teraszra vezetett, és onnan csodálatos volt a kilátás a kertre is. Nem volt nagy, de nekem minek nagyobb? Az emeleten volta szobám és a fürdő meg egy vendégszoba, gondolom. A szobám az otthoni másolata kivéve néhány dolgot.Volt egy nagy gardróbom, csak egy hibája volt , hogy üres volt. És ahogy benéztem a hűtőmbe, láttam hogy az is.
Kipakoltam azt a pár dolgot amit a régi házból magammal hoztam, és beültem a kocsiba, hogy vegyek ruhákat és kaját.Talán a negyedik kört is mentem már mire találtam egy kis főteret és körülötte néhány üzletet. Bementem az első kávézó szerű helyre, és leültem egy eldugottabb asztalhoz.
-Szia!-lépett oda hozzám egy szőke kigyúrt pincér fiú.-Hogy vagy?-kérdezte együtt érzően .
Lehetséges hogy ismer engem, és tud apumról?-tettem fel a kérdést magamban, de biztos csak kedvesebbek az emberek errefelé.
-Szia!Hát elég éhesen..-próbáltam egy mosolyt is beszúrni a végére, de nem jött össze, a szomorúság sugárzott rólam.
-Rendben, mit szeretnél?-kérdezte megértően, és jegyzetelni kezdte a rendelésemet.
Miközben a kajámat vártam, megkérdeztem egy lányt is hogy mi érdekes van itt, és melyik boltokba érdemes bemenni ,de ő is nemrég költözött ide és nem sokat tudott mondani,de kedves volt.
Elég késő volt mire sikerült vennem ruhát, kaját, és egy új kártyát a telefonomba, mert egyfolytában hívnak ezen, és mivel nem mondtam meg senkinek hova és miért megyek, gondolom aggódnak. Sietősen hazamentem, bepakoltam a kaját a hűtőbe majd a ruháimat kezdtem beakasztani a gardróbomba.
Éppen egy csizmát akartam felrakni a polcra , amikor a polc leesett, csizmával együtt fejbevágott és a gerendának csapódott.
-Áúú!-nyöszörögtem majd lehajoltam a csizmáért,de észrevettem egy kis lyukat a fagerendák között. Megkopogtattam, üreges volt.Valami van mögötte.Nagy nehezen sikerült leszednem a gerendákat és egy kis szobában találtam magam.
-Uram...isten...-akadt el a szavam. A szoba minden fala be volt polcozva , és fegyverek voltak mindenütt.De nem akármilyen fegyverek.Fa dárdák, nyilak, töltények , faragott karók és még rengetek minden. Volt 4-5 virágcserép amiben valamilyen fura növény volt, verbéna. Ismertem. Ez csak azt jelentheti hogy,...
-Vámpírok...
Azt hittem csak a mesékben vannak, azokban a mesékben amit apa mesélt lefekvés előtt. Ezek szerint igaz volt. Lerogytam a földre és könnyek gyűltek a szemembe.Ez egyszerre sok nekem.Hogy kéne ezt a sok dolgot egyszerre ilyen könnyen feldolgoznom?!-csaptam bele a falba, és a fejemre esett egy boríték.
Lily
Nem tudom mikor lesz az hogy elolvasod ezt a levelet, remélem soha sem. Egész életemben többek közt ettől próbáltalak megóvni, nem akartam hogy bármi bajod legyen,de többé nem tudlak.Neked kell magadat megvédeni ! Tudom hogy nem létezik nálad erősebb, bátrabb és értelmesebb ember .
Így végre elmondhatom azt , amit soha sem. Tényleg léteznek vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok. 19 éves korom óta próbálom kiirtani a vámpírokat, és azóta rejtegetlek téged előlük. Ez a város hemzseg ezektől a lényektől.Mindig is utáltam őket, de én azt szeretném ha te magad ítélnéd meg őket.Mérd fel a terepet. Tudni fogod hogy kiben bízhatsz, és mit kell tenned.akármi lesz, akármi leszel, akármit teszel örökké szeretlek, sajnálom de a többi dologra magadtól kell rájönnöd.Vigyázz magadra!
John
Volt egy nappali, ami konyhával volt összekötve, és egy hátsóajtó ami a teraszra vezetett, és onnan csodálatos volt a kilátás a kertre is. Nem volt nagy, de nekem minek nagyobb? Az emeleten volta szobám és a fürdő meg egy vendégszoba, gondolom. A szobám az otthoni másolata kivéve néhány dolgot.Volt egy nagy gardróbom, csak egy hibája volt , hogy üres volt. És ahogy benéztem a hűtőmbe, láttam hogy az is.
Kipakoltam azt a pár dolgot amit a régi házból magammal hoztam, és beültem a kocsiba, hogy vegyek ruhákat és kaját.Talán a negyedik kört is mentem már mire találtam egy kis főteret és körülötte néhány üzletet. Bementem az első kávézó szerű helyre, és leültem egy eldugottabb asztalhoz.
-Szia!-lépett oda hozzám egy szőke kigyúrt pincér fiú.-Hogy vagy?-kérdezte együtt érzően .
Lehetséges hogy ismer engem, és tud apumról?-tettem fel a kérdést magamban, de biztos csak kedvesebbek az emberek errefelé.
-Szia!Hát elég éhesen..-próbáltam egy mosolyt is beszúrni a végére, de nem jött össze, a szomorúság sugárzott rólam.
-Rendben, mit szeretnél?-kérdezte megértően, és jegyzetelni kezdte a rendelésemet.
Miközben a kajámat vártam, megkérdeztem egy lányt is hogy mi érdekes van itt, és melyik boltokba érdemes bemenni ,de ő is nemrég költözött ide és nem sokat tudott mondani,de kedves volt.
Elég késő volt mire sikerült vennem ruhát, kaját, és egy új kártyát a telefonomba, mert egyfolytában hívnak ezen, és mivel nem mondtam meg senkinek hova és miért megyek, gondolom aggódnak. Sietősen hazamentem, bepakoltam a kaját a hűtőbe majd a ruháimat kezdtem beakasztani a gardróbomba.
Éppen egy csizmát akartam felrakni a polcra , amikor a polc leesett, csizmával együtt fejbevágott és a gerendának csapódott.
-Áúú!-nyöszörögtem majd lehajoltam a csizmáért,de észrevettem egy kis lyukat a fagerendák között. Megkopogtattam, üreges volt.Valami van mögötte.Nagy nehezen sikerült leszednem a gerendákat és egy kis szobában találtam magam.
-Uram...isten...-akadt el a szavam. A szoba minden fala be volt polcozva , és fegyverek voltak mindenütt.De nem akármilyen fegyverek.Fa dárdák, nyilak, töltények , faragott karók és még rengetek minden. Volt 4-5 virágcserép amiben valamilyen fura növény volt, verbéna. Ismertem. Ez csak azt jelentheti hogy,...
-Vámpírok...
Azt hittem csak a mesékben vannak, azokban a mesékben amit apa mesélt lefekvés előtt. Ezek szerint igaz volt. Lerogytam a földre és könnyek gyűltek a szemembe.Ez egyszerre sok nekem.Hogy kéne ezt a sok dolgot egyszerre ilyen könnyen feldolgoznom?!-csaptam bele a falba, és a fejemre esett egy boríték.
Lily
Nem tudom mikor lesz az hogy elolvasod ezt a levelet, remélem soha sem. Egész életemben többek közt ettől próbáltalak megóvni, nem akartam hogy bármi bajod legyen,de többé nem tudlak.Neked kell magadat megvédeni ! Tudom hogy nem létezik nálad erősebb, bátrabb és értelmesebb ember .
Így végre elmondhatom azt , amit soha sem. Tényleg léteznek vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok. 19 éves korom óta próbálom kiirtani a vámpírokat, és azóta rejtegetlek téged előlük. Ez a város hemzseg ezektől a lényektől.Mindig is utáltam őket, de én azt szeretném ha te magad ítélnéd meg őket.Mérd fel a terepet. Tudni fogod hogy kiben bízhatsz, és mit kell tenned.akármi lesz, akármi leszel, akármit teszel örökké szeretlek, sajnálom de a többi dologra magadtól kell rájönnöd.Vigyázz magadra!
John
2012. július 15., vasárnap
1. Fejezet
Lily Gilbertnek hívnak, 17 éves vagyok. Apummal élek , John Gilberttel. anyukámról semmit nem tudok, csak annyit hogy már nem él. Soha nem is ismertem, Bellnek hívta apa amikor egyszer hajlandó volt mondani róla valamit, de semmi több. Nincsen semmilyen rokonom, apának volt egy bátyja, de meghalt. Őt sem láttam soha.
Sok barátom van, és imádom ezt várost ahol lakunk, bár szinte mindig egyedül vagyok mert apa a munkája miatt gyakran elutazik, vállalkozó. Régen még lehet el is hittem, de úgymond felnőtt fejjel nem is tudom mit dolgozik.Egész életemben titkolózott előttem, és megszoktam, de nagyon szeretem.
Hirtelen megszólalt a telefon és sietve felvettem.
-Háló?-szóltam bele.
-Lily?-hallottam meg apa hangját.
-Szia apa! Hogy vagy? Mikor jössz haza?-kérdeztem izgatottan.
-Nagyon szeretlek.-mondta zaklatottan.Valami baj van.
-Apa! Mi a baj?
-Lily, sajnálom hogy nem mondtam el hamarabb, és már nem is tudom...
-Miről beszélsz?-értetlenkedtem.
-Szeretném ha boldog lennél, itt majd megvédenek, vigyázz magadra, tudom hogy erős vagy.Nagyon szeretlek.-és kinyomta a telefont.Semmit nem értek.Eléggé hatalmába kerített a rémület. Soha nem szokott ilyen lenni. Nem fogok kiakadni, elvégre még semmi nem történt, minden rendben lesz.-győzködtem magam, és egy nagy adag sütivel letáboroztam a tévé elé.
Reggel kimásztam az ágyból , lezuhanyoztam, kiengedtem a hosszú, hullámos barna hajamat, felvettem egy magassarkút, fekete harisnyát, és egy hosszabb ruhát és lementem reggelizni.
-Kopp-kopp!-Gyorsan odaszaladtam az ajtóhoz és érdeklődve néztem egy elegáns, nyugodtságot tükröző arcú férfit.
-Jó napot, miben segíthetek?
-Miss Gilbert?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen.-bólintottam, de már sejtettem a bajt.
-Őszintém sajnálom hölgyem, de az édesapját tegnap megtalálták az erdőben .... holtan....
-Ho..hogyan?-nyögtem ki nehezen.
-Csak megállt a szíve. Az orvosok sem értik, de ezt mondták.Részvétem.-mondta sajnálkozva a férfi és átnyújtott egy borítékot,nem volt felnyitva, mert az én nevem állt rajta. Elvettetm. Biztos meglepődött hogy nem sírok.Nem szoktam.Én belül zokogtam. az egyetlen ember aki a családom, most meghalt.Szó nélkül bezártam az ajtót és lerogytam a kanapéra.
-Akkor már értem a tegnapi hívást.De valamit nem. Tudta hogy meghal, nem véletlenül állt csak úgy meg a szíve. Nem véletlen.Nem értek semmit.Többször is meggondoltam, hogy kinyissam-e a borítékot? De úgy döntöttem megteszem.
Lily!
Nagyon szeretlek, tudom, hogy semmit nem értesz, de majd fogod. Nem vagy olyan egyedül mint hiszed. tudom hogy most fáj, de ez el fog múlni, vettem neked egy házat. Szeretném ha oda költöznél, itt már nem vagy biztonságban nélkülem. Amint lehet szedj össze egy pár dolgot, csak ami lényeges, senkinek ne mondd el hova mész , ülj be a kocsiba és Mystic fall's- ba menjél.Iratkozz be az ottani gimnáziumba. Az íróasztalom fiókjában van a ház kulcsa és címe, vigyázz magadra ! És soha ne vedd le a gyűrűdet!
Apa
Hiszek neki, mindig én voltam az első, most is védeni akar, nem tudom mitől, kifogom deríteni de most azt teszem amit kért.Soha nem leszek gyenge ,ő tudja mit mondd, és mindig igaza van, és ha ennyire fontos hogy eltűnjek akkor biztos nagyon nagy a baj.
Megérkeztem.Leparkoltam a csodaszép kocsimmal egy csodaszép ház elé. Nem volt nagy de gyönyörű volt, pont olyan mint amilyenről mindig áradoztam neki. Könny gyűlt a szememben , de nagyot nyeltem és beléptem a házba.
Sok barátom van, és imádom ezt várost ahol lakunk, bár szinte mindig egyedül vagyok mert apa a munkája miatt gyakran elutazik, vállalkozó. Régen még lehet el is hittem, de úgymond felnőtt fejjel nem is tudom mit dolgozik.Egész életemben titkolózott előttem, és megszoktam, de nagyon szeretem.
Hirtelen megszólalt a telefon és sietve felvettem.
-Háló?-szóltam bele.
-Lily?-hallottam meg apa hangját.
-Szia apa! Hogy vagy? Mikor jössz haza?-kérdeztem izgatottan.
-Nagyon szeretlek.-mondta zaklatottan.Valami baj van.
-Apa! Mi a baj?
-Lily, sajnálom hogy nem mondtam el hamarabb, és már nem is tudom...
-Miről beszélsz?-értetlenkedtem.
-Szeretném ha boldog lennél, itt majd megvédenek, vigyázz magadra, tudom hogy erős vagy.Nagyon szeretlek.-és kinyomta a telefont.Semmit nem értek.Eléggé hatalmába kerített a rémület. Soha nem szokott ilyen lenni. Nem fogok kiakadni, elvégre még semmi nem történt, minden rendben lesz.-győzködtem magam, és egy nagy adag sütivel letáboroztam a tévé elé.
Reggel kimásztam az ágyból , lezuhanyoztam, kiengedtem a hosszú, hullámos barna hajamat, felvettem egy magassarkút, fekete harisnyát, és egy hosszabb ruhát és lementem reggelizni.
-Kopp-kopp!-Gyorsan odaszaladtam az ajtóhoz és érdeklődve néztem egy elegáns, nyugodtságot tükröző arcú férfit.
-Jó napot, miben segíthetek?
-Miss Gilbert?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen.-bólintottam, de már sejtettem a bajt.
-Őszintém sajnálom hölgyem, de az édesapját tegnap megtalálták az erdőben .... holtan....
-Ho..hogyan?-nyögtem ki nehezen.
-Csak megállt a szíve. Az orvosok sem értik, de ezt mondták.Részvétem.-mondta sajnálkozva a férfi és átnyújtott egy borítékot,nem volt felnyitva, mert az én nevem állt rajta. Elvettetm. Biztos meglepődött hogy nem sírok.Nem szoktam.Én belül zokogtam. az egyetlen ember aki a családom, most meghalt.Szó nélkül bezártam az ajtót és lerogytam a kanapéra.
-Akkor már értem a tegnapi hívást.De valamit nem. Tudta hogy meghal, nem véletlenül állt csak úgy meg a szíve. Nem véletlen.Nem értek semmit.Többször is meggondoltam, hogy kinyissam-e a borítékot? De úgy döntöttem megteszem.
Lily!
Nagyon szeretlek, tudom, hogy semmit nem értesz, de majd fogod. Nem vagy olyan egyedül mint hiszed. tudom hogy most fáj, de ez el fog múlni, vettem neked egy házat. Szeretném ha oda költöznél, itt már nem vagy biztonságban nélkülem. Amint lehet szedj össze egy pár dolgot, csak ami lényeges, senkinek ne mondd el hova mész , ülj be a kocsiba és Mystic fall's- ba menjél.Iratkozz be az ottani gimnáziumba. Az íróasztalom fiókjában van a ház kulcsa és címe, vigyázz magadra ! És soha ne vedd le a gyűrűdet!
Apa
Hiszek neki, mindig én voltam az első, most is védeni akar, nem tudom mitől, kifogom deríteni de most azt teszem amit kért.Soha nem leszek gyenge ,ő tudja mit mondd, és mindig igaza van, és ha ennyire fontos hogy eltűnjek akkor biztos nagyon nagy a baj.
Megérkeztem.Leparkoltam a csodaszép kocsimmal egy csodaszép ház elé. Nem volt nagy de gyönyörű volt, pont olyan mint amilyenről mindig áradoztam neki. Könny gyűlt a szememben , de nagyot nyeltem és beléptem a házba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)