2. fejezet

Ahogy beléptem a házba még nagyobb gombóc nőtt a torkomban.Szinte minden olyan volt ahogyan én is csináltam volna,minden az én ízlésem szerint volt.
  Volt egy nappali, ami konyhával volt összekötve, és egy hátsóajtó ami a teraszra vezetett, és onnan csodálatos volt a kilátás a kertre is. Nem volt nagy, de nekem minek nagyobb? Az emeleten volta szobám és a fürdő meg egy vendégszoba, gondolom. A szobám az otthoni másolata kivéve néhány dolgot.Volt egy nagy gardróbom, csak egy hibája volt , hogy üres volt. És ahogy benéztem a  hűtőmbe, láttam hogy az is.
 Kipakoltam azt a pár dolgot amit a régi házból magammal hoztam, és beültem a kocsiba, hogy vegyek ruhákat és kaját.Talán a  negyedik kört is mentem már mire találtam egy kis főteret és körülötte néhány üzletet. Bementem az első kávézó szerű helyre, és leültem egy eldugottabb asztalhoz.
-Szia!-lépett oda hozzám egy szőke kigyúrt pincér fiú.-Hogy vagy?-kérdezte együtt érzően .
Lehetséges hogy ismer engem, és tud apumról?-tettem fel a kérdést magamban, de biztos csak kedvesebbek   az emberek errefelé.
-Szia!Hát elég éhesen..-próbáltam egy mosolyt is beszúrni a végére, de nem jött össze, a szomorúság sugárzott rólam.
-Rendben, mit szeretnél?-kérdezte megértően, és jegyzetelni kezdte a rendelésemet.
  Miközben a kajámat vártam, megkérdeztem egy lányt is hogy mi érdekes van itt, és melyik boltokba érdemes bemenni ,de ő is nemrég költözött ide és nem sokat tudott mondani,de kedves volt.
Elég késő volt mire sikerült vennem ruhát, kaját, és egy új kártyát a telefonomba, mert egyfolytában hívnak ezen, és mivel nem mondtam meg senkinek hova és miért megyek, gondolom aggódnak. Sietősen hazamentem, bepakoltam a kaját a hűtőbe majd a ruháimat kezdtem beakasztani a gardróbomba.
Éppen egy csizmát akartam felrakni a polcra , amikor a polc leesett, csizmával együtt fejbevágott és a gerendának csapódott.
-Áúú!-nyöszörögtem majd lehajoltam a csizmáért,de észrevettem egy kis lyukat a fagerendák között. Megkopogtattam, üreges volt.Valami van mögötte.Nagy nehezen sikerült leszednem a gerendákat és egy kis szobában találtam magam.
-Uram...isten...-akadt el a szavam. A szoba minden fala be volt polcozva , és fegyverek voltak mindenütt.De nem akármilyen fegyverek.Fa dárdák, nyilak, töltények , faragott karók és még rengetek minden. Volt 4-5 virágcserép amiben valamilyen fura növény volt, verbéna. Ismertem. Ez csak azt jelentheti hogy,...
-Vámpírok...
 Azt hittem csak a mesékben vannak, azokban a mesékben amit apa mesélt lefekvés előtt. Ezek szerint igaz volt. Lerogytam  a földre és könnyek gyűltek a szemembe.Ez egyszerre sok nekem.Hogy kéne ezt a sok dolgot egyszerre ilyen könnyen feldolgoznom?!-csaptam bele a falba, és a fejemre esett egy boríték.


      Lily
Nem tudom mikor lesz az hogy elolvasod ezt a levelet, remélem soha sem. Egész életemben többek közt ettől próbáltalak megóvni, nem akartam hogy bármi bajod legyen,de többé nem tudlak.Neked kell magadat megvédeni ! Tudom hogy nem létezik nálad erősebb, bátrabb és értelmesebb ember .
Így végre elmondhatom azt , amit soha sem. Tényleg léteznek vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok. 19 éves korom óta próbálom kiirtani a vámpírokat, és azóta rejtegetlek téged előlük. Ez a város hemzseg ezektől a lényektől.Mindig is utáltam őket, de én azt szeretném ha te magad ítélnéd meg őket.Mérd fel a terepet. Tudni fogod hogy kiben bízhatsz, és mit kell tenned.akármi lesz, akármi leszel, akármit teszel örökké szeretlek, sajnálom de a többi dologra magadtól kell rájönnöd.Vigyázz magadra! 
                                                                                                                               John