6.Fejezet

-Elena!-kiált utánam egy szőke lány.
-Szia!-mosolyogtam bájosan, mintha halvány gőzöm is lett volna róla ki ő.
-Jaj, Elena! Annyira sajnálom!-ugrott a nyakamba.-Hogy van Jeremy?
-Nem tudom.
-Még nem is voltál otthon? Bonnie azt mondta minden rendben de azért mégis csak meghalt az imént....-mondta szomorúan .-Damon jobban van? Tyler annyira sajnálta hogy megharapta!És hogyan kaptátok meg az gyógyszert?-hadarta el a szöszi.Úgy tűnik ő is tud mindent, a vámpírokról és a vérfarkasokról is.
-Stefan elment Klaushoz és ő odaadta.-mondtam egy kicsit rémülten, hogy nehogy rossz nevet mondjak, de úgy tűnik  sikerült.
-Csak úgy?-húzta fel  a szemöldökét.
-Vele kell mennie... A csatlósa lett.
-Hidd el hogy nagyon szeret téged, tutira visszajön!-ölelt meg.Szomorú arcot vágtam és vissza öleltem
-Most már megyek haza, megnézem Jerremyt!-magyarázkodtam.
-Elviszlek!-ajánlkozott a szöszi. elgondolkodtam, és elfogadtam az ajánlatát, így szét tudok nézni a hasonmásomnál.
  -Elmehetnénk valamikor vásárolni! Hátha jobb kedved lenne..
-Kedves tőled de nincsen kedvem.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Ne csináld már!-nyávogott.-Nincs vége a világnak minden rendben lesz, én  vámpír vagyok és már beletörődtem, és én is próbálok vidám lenni!Szóval neked is annak kell lenned!
  Ez már hátborzongató! Itt mindenki vámpír? És a hasonmásomnak csak vámpír és vérfarkas barátai vannak?! Nem válaszoltam mert leparkolt  egy ház előtt.
-Köszönöm hogy haza hoztál. Szia!
-Nincs mit! Majd mondd el mi van az öcséddel!-parancsolt rám , majd elhajtott.
 Milyen szerencse hogy Elenának  pont egy ilyen csacsogós barátjával futottam össze. Rögtön mindent elmondott, és az is kiderült hogy a hasonmásomnak van egy öccse aki az imént halt meg és most már él. Mint ha mindennapos lenne. Mondjuk nemrég történt meg ugyanez velem is.
  A ház amiben a hasonmásom lakott, eléggé  nagy volt, de teljesen átlagos. Pont olyan mint a szomszédoknak. Bátran benyitottam a fa bejárati ajtón, hiszen  itt nem bukhatok le.
  Senki nem volt bent, ezért mint ha otthon lettem volna szétnéztem. A konyhában semmi érdekeset nem találtam,semmi személyes tárgy nem volt benne, de a nappaliban annál inkább.Az egyik polc tele volt képekkel és gyerek rajzokkal, és megláttam egy képet amitől elakadt a lélegzetem.
Apa volt rajta , egy pár évvel fiatalabb volt, és vidáman karolt egy férfit. A férfi nagyon hasonlított rá, a bátyja volt. Csak ő lehetett, csak apa nekem azt mondta hogy nagyon régen meghalt, pedig ez 3-4 évvel ezelőtti kép. Szóval ezzel kapcsolatban is hazudott. Már nem meglepő.
   egy másik képen az 5 éves arcom nézett vissza rám, de tudtam nem én vagyok hanem Elena, és egy 3-4 éves kisfiú mosolyog mellette. Ő lehet Jeremy. És volt még kép bőven, de azokon apa testvére és gondolom annak felesége voltak a gyerekekkel. Az unokatestvéreimmel. Soha nem jutott eszembe hogy van családom apán kívül, de most itt van és nem érzek semmit. Mert egy szabály van: Ne bízz senkiben sem! És az nem ok a bizalomra hogy a kiköpött másom Elena, mert még mindig nem tudom miért.
 Lassan felosontam az emeletre, 4 ajtó volt, az egyik a fürdő , gondolom, a másik Jeremy-jé és a harmadik Elenáé és a negyedik a gyámjuké, mert valakinek vigyázni kell rájuk csak azt nem tudom ki.
Lassan benyitottam az első szobába, és egy alvó fiút találtam ott.Eléggé rosszul nézett ki, szegénynek olyan gyerek feje volt még, és már ebbe a világba csöppent.Nem akartam hogy felkeljen, ezért lassan kihátráltam, és megpróbáltam bemenni a másik szobába, de zárva volt.Nem tudtam bemenni, akárhogy próbáltam.
 És utolsónak mentem be a hasonmásom szobájába.
  Nagyon szép szoba volt, de az enyém teljes ellentéte.Túl bájos szoba volt, és túl egyszerű .Volt egy nagy fésülködő asztal, ami szintén képekkel volt tele, nagyrészt a szülei voltak rajta de volt egy kép amelyiken a hasonmásom és Stefan Salvatore vigyorogtak, és nagyon boldogok voltak, nem olyan volt mint az a lány amelyiket a Salvatore házban láttam. És volt egy kép amelyiken 2 kislány volt. 7 -8 évesek voltak és az egyik Elena volt a másik pedig a vámpír szöszi.Szóval nem rég változhatott át, milyen bonyolult élete lehet most!
-Elena! Jeremy!Itthon vagytok?!-kiabált fel egy férfi hang, és elindult felfele a lépcsőn.Gyorsan kimásztam a tetőre, és pont szerencsém volt mert tovább ment Jeremyhez. Lassan lesétált a lépcsőn, de az arcát ne láttam. Már visszamásztam volna , de egy kocsi parkolt le a ház előtt.És Elena és a Salvatore vámpír szállt ki belőle.
-Biztos jól vagy?-kérdezte Elena .
-Nincsen semmi bajom!-morogta dühösen Damon. Az biztos hogy nem a lányra haragudott hanem magára, meg a testvérére hogy most az adósa.
-Jól van akkor!-csapta be az ajtót a lány és dühösen pufogott magában.A vámpír pedig dühösen visszaszállt a kosiba és padlógázzal elhajtott.
Rémülten néztem le a tetőről hogy hova tudnék leugrani, és nem törném nagyon össze magam.de nem volt időm, Elena bejött a szobába és és pedig leugrottam , bele a bokorba. Csak a kezemet ütöttem meg, szóval túléltem.
 Nem tudom miért hasonlítunk annyira, de ha addig élek is kiderítem mi közöm van Elena Gilberthez,ha rokonok vagyunk ha nem, én akkor sem bízom benne, és a vámpír barátaiban meg végképp nem.És nem felejtem el hogy az egyik majdnem megölt.És meg fogom keresni Stefan Salvatoret  is....

Az első díjam

                                                           

11 dolog magamról: 
- Természetesen imádom a Vámpírnaplókat
- Kedvenc könyvem Harry Potter
-Kedvenc filmem nincs, de imádok filmet nézni
-Szinte mindig nyugodt vagyok
-Nyíregyházán lakom
-Nagyon szeretem a zenét
-Kedvenc állatom a cica, és van is bőven :)
-Kedvenc színem a rózsaszín és a fekete
-Kedvenc tantárgyam a matek, csak nem vagyok valami jó belőle
-Németül és angolul is tanulok
-Nem szeretem a Vámpírnaplókat könyvben

Kérdésekre a válaszom :
-J. K. Rowling  , mert imádom a könyveit :)
-Vámpírnaplók és Alkonyat
-Egyszer csak leültem gondolkodtam hogy nekem hogy tetszene jobban a sorozat, és eszembe jutott...
-Könyvet ,gyufát, meg telefont ezekkel túlélném :)
-Igen
-Izgalom, érdekesség
-Harry Potter, mert varázsolhatnék :D
-Joseph Morgan mert szépen mosolyog és helyes
-Semennyire , nyugodt vagyok nagyon
-Csak egyet kívánnék hogy minden kívánságom teljesüljön
-Zöld nagy , barna a kérge .. hát aszt hiszem ennyi

Kéréseim:
-Kedvenc film?
-Kedvenc sorozat?
-Kedvenc állat?
-Kedvenc színész?
-Babonás vagy?
-Melyik idegen nyelv a kedvenced?
-Kedvenc időtöltés?
-Sportolsz valamit?
-Példaképed neve?
-Számítógép vagy inkább egy könyv?
-Nyarat szereted vagy telet?

Akinek küldöm :
Judit , Liah , Mary Poppins,

És köszönöm a díjat :)

5.fejezet

 Szinte felemésztett a bosszúvágy amit iránta éreztem.Nem érdekel mi baja lehetett, ha megölsz valakit, nincs bocsánat, jó persze velem szerencséje volt, de meghalhattam volna.
 Sokkal jobban nézett ki mint az iménti találkozásunknál. De mit kereshet Stefan Salvatore házában? Nem értem. Egy darabig még néztem az alvó vámpírt, és kezdett alábbhagyni a dühöm, és már csak egyvalakire haragudtam, magamra azért mert már nem is voltam annyira mérges rá.
 A vámpír nyöszörögni kezdett és kinyitotta a szemét.
-Elena.....-suttogta elhaló hangon, de az említett meghallotta, mert berohant a szobába Ő, vagy inkább én.
 A lány kiköpött másom volt, az utolsó szeplőig mindenünk egyforma volt. A hajunk között   akadt egy apró különbség, de semmi több.De nem csak hasonlított rám, hanem mintha tükörbe néztem volna.
-Elena?-nézett a hasonmásomra a vámpír.
-Itt vagyok Damon!-szaladt oda a vámpírhoz a lány és megszorította a kezét. "Damon" Vajon erről a Damonről beszéltek?Őt harapta meg az a vérfarkas? Ezek szerint a vámpírok belehalnak a vérfarkas harapásba, jó tudni... De azt nem tudom, miért nem halt meg.?-Hogy vagy?-aggódott  Elena.
-Hát már jobban csak semmire nem emlékszem, esetleg ha adnál egy kis vért...
 Elena gyorsan elszaladt majd egy tasak vérrel tért vissza, és a vámpír kezébe dobta. Ő pedig olyan gyorsasággal itta ki a tasak tartalmát, hogy már csak annyit láttam hogy 4-5 darab üres tasak volt a földre dobva.
-Mit kellett csinálnotok , hogy életben legyek?- kérdezte a vámpír. Elena arca megdermedt, és majdnem elsírta magát.
-Stefan...elment Klaushoz és ő odaadta a gyógyszert...
- Mit kért cserébe?! Ingyen nem adja!-kérdezte idegesen a vámpír.
-Vele kell mennie, el Mistic Fall's-ból.-nyögte ki nehezen a lány .
-Miért kell neki mindig mártírkondi?! Nem kellett volna ezt tenni! -mondta dühösen, de csak magára volt dühös, az arcán látszott.
-Nem kellett volna , de megtette, tudom hogy te is megtetted volna.... -mondta és még egy tasak vért dobott a vámpírnak. Gyorsan megitta és rémülten nézett a lányra.
-Én nem tudtam, nem voltam magamnál! Sajnálom! Ki adott neked vért?-nézte a lény sebhely mentes nyakát.Azt hitte őt ölte meg.
-Miről beszélsz?-nézett értetlenül Elena.
-Nem emlékszel?! Megharaptalak , és te összeestél ....és meghaltál.Emlékszem hogy nem vert a szíved.
-Nem, Mert ez nem történt meg! Damon, és a parkolóban találtalak meg, beültünk a kocsiba és hazahoztalak.
-De igen! Megtörtént! Hogy gyógyult be a seb? Sőt hogy lehetsz életben?!!
-Damon, nagyon rosszul voltál biztos csak képzelődtél!Semmi bajom nincs!-győzködte a lány.
-Lehet hogy igazad van. Ez az emlék is elég homályos.-mondta Damon, de nem úgy tűnt mint aki beletörődött.
-Hidd el , ez nem történt meg... bárcsak az is egy rossz álom lenen hogy soha többet nem látom Stefant!-sírta el magát Elena. Damon szomorúan nézett a hasonmásomra, és most már láttam rajta hogy szerelmes belé, és ő pedig Stefant szereti.-A szüleim, Jenna, Izobell John, Stefan és majdnem te is....-sorolta fel a neveket a lány és közben a szemét törölgette.
 De én egy névnél megakadtam. "John" Apa az.Tudom hogy róla beszélt.Valahonnan ismerte őt, és apa soha nem mondta nekem hogy van egy hasonmásom. tessék még egy hazugság.
-Nehogy már te is kiakadj! Elég nekem Ricket vigasztalni!-próbálta megvigasztalnia  a lányt.
 Hirtelen briliáns ötletem támadt. Nem tudom ki ez a  lány, és így honnan tudjam hogy bízhatok-e benne? Még a vezeték nevét sem tudom. De kiderítem.
 Gyorsan leugortam a fáról és futva hagytam el a Salvatore birtokot. Megint sok dolgot kell feldolgozni, nem hiszem hogy minden nap megesik hogy egy ugyanolyan ember jön veled szembe mint te. Azt hiszem már túl sok itt a véletlen nekem.
 Otthon szépen kivasaltam a hajam, felvettem egy csőnadrágot, egy csizmát egy bőrdzsekit  és a "játsszuk el a hasonmásunkat" akció kezdetét vette.

4. fejezet

Lassan , de sikerült hozzászoknom a pislákoló fénykehez, és ahogy körülnéztem észrevettem, hogy  a földön fekszem. Ugyanott ahol este az a vámpír rám támadt.
 Felkecmeregtem a földről, lesepertem magam, és megtapogattam a nyakam, de semmi jele nem volt annak hogy az imént egy vámpírral volt dolgom. Egy karcolás sem volt rajtam.
-Ez lehetetlen...-suttogtam magam elé. Teljesen biztos voltam benne , hogy nem csak képzeltem. Tökéletesen emlékszem hogy az a vámpír megcsókolt, majd pedig az utolsó csepp vért is kiszívta a testemből, én pedig... meghaltam.  De akkor hogy lehet hogy most pedig itt állok és élek?!
 
   Éppen a 7. születésnapomat ünnepeltük apa és én. Mint mindig . Csinosan felöltözve ültem az asztalnál és a tortámat majszoltam.  Apa kiszaladt a dolgozószobájába , majd pedig egy aprócska dobozzal a kezében tért vissza. 
  Izgatottan kinyitottam a dobozt, és megláttam benne egy gyűrűt. Nem volt szép de nagyon hasonlított arra amelyik apa kezén díszelgett csak jóval kisebb volt , de az biztos hogy ugyanolyan régi.
 -Tudom hogy régi, és nem is biztos hogy tetszik neked , de az egyik felmenődé volt, és én egy kicsit átalakíttattam neked.
-Nagyon örülök neki !- mosolyogtam rá és egy nagy puszit nyomtam az arcára.-Köszönöm.
-Boldog születésnapot! De képzeld ....-kezdett bele a kis történetébe, én pedig mint mindig izgatottan  vártam.-....ha ezt  agyűrűt valaki  az ujjára húzza, egy vámpír vagy vérfarkas sem bánthatja. Megvédi tőlük. és ha ezek a lények által hal meg a viselője, visszatér az életbe. 
-Soha nem fogom levenni ! -mosolyogtam izgatottan és felhúztam az ujjamra...

 Erre az emlékre már régen nem gondoltam, nem is tudtam hogy emlékszem rá. Tudhatnám mostanra hogy az összes kis mese és történet , amit apu mesélt igaz volt. Mindegyik, jó lehet csizmás kandúr mögött nem volt valami más mondandó de azt leszámítva mind.
 De ezek szerint, a gyűrűm visszahozott a halálból. Soha nem hittem volna hogy lehetséges , de ezek szerint apa  a sírból is tud vigyázni rám.
 Kicsit megrémített hogy az imént haltam meg, és most meg élek és virulok, de annyira nem ijedtem meg mint a vámpírtól. Nagyon féltem, de most így belegondolva nem félek.Ha lehet ez a szót használnom, de erősebb vagyok tőle, mert én nem tudok meghalni de ő igen. És meg is fog.
  Már kezdett kinyitni a Grill is , és mivel úgy fájt a fejem meg nem is akartam hogy lássák az arcomat múltkor is olyan hülyén nézett a pincér fiú felvettem a napszemüvegemet ,  besétáltam és leültem az egyik eldugott boxba  . Lehet illetlenség napszemüvegben bent ülni, de senki nem volt még a bárban.
-Jó reggelt! Mit szeretnél?-mosolygott rám a pincér fiú.
-Neked is! Egy kávét kérek, meg egy szendvicset.
  A fiú elment, és szinte azonnal vissza is jött a kezében a kávémmal és a kajámmal.
-Jó étvágyat!
-Köszönöm! Héj! Várj! Kérdezhetek valamit?-mosolyogtam rá.
-Persze..
-Nem ismered véletlenül Stefan Salvatoret?-tettem fel a kérdést, úgy mintha nem is izgatna .
-De ismerem! Stefan rendes gyerek , jól focizik!
-Iskolába jár?!-néztem rá értetlenül.
-Persze.Csak 17 éves, naná hogy suliba jár.-vigyorgott.
-Oh, tényleg. És eltudod mondani merre lakik?
-A régi Salvatore vendégházban lakik. Itt végig a főúton, majd le a második mellékúton és jobbra egyenesen. Bocs, de mennem kell.-fordított nekem hátat, és elment a pulthoz.
 Megettem a kaját, és végre kezdtem emberien érezni magam, gyorsan megittam a kávét, kifizettem és egyenesen haza vezettem.
 Otthon lezuhanyoztam ,átöltöztem és miután egy kicsit összeszedtem magam elindultam megkeresni Stefan Salavtoret. Ő tudni fogja ki volt az a vámpír aki rám támadt, ha nem pedig ki fogja deríteni nekem. Kicsit sem félek tőle,semmivel nem árthat már nekem,semmivel nem tud megfenyegetni,nincs semmim és senkim.
 Megtaláltam a házat, elhajtottam és egy kicsit arrébb leparkoltam, azért azt tudom hogy egy vámpír meghallja ha a háza előtt leparkolok.
 Beosontam a kertjükbe , és szerencsémre találtam is egy tökéletes fát, amire feltudtam mászni, és pont beláttam az egyik nyitott ablakon.
 A szoba amit láttam hatalmas volt, és elég modern is, de nekem nem volt eléggé otthonos, inkább unalmas volt. És közepén pedig egy hatalmas franciaágy ,az ágyban  pedig a gyilkosom feküdt.
   


 Egy kicsit rövid, lett de most hamarabb hozom a következőt és várom a kommenteket. :)