3. Fejezet

  Már éjfél is elmúlt, de nem tudtam elaludni.Csak az járt  a fejemben , amit apa  abban a levélben leírt. Szinte lehetetlenség feldolgozni.És nem beszélve arról hogy egész életében hazudott nekem, vagyis inkább nem mondta meg az igazat.Sok dolgot nem értek, mire kell még rájönnöm?! Mi lehet még ennél is megrázóbb hogy az apám  egy vámpírvadász , és egy olyan városba kellett költöznöm ahol bőven vannak vámpírok és vérfarkasok. Hogy tudnám megvédeni magam?! Attól hogy 4 éves korom óta kell tanulnom verekedést, és mindennap edzeni,nem hiszem hogy elbírnék bármelyikkel is .
  Felkeltem az ágyból, lesétáltam a konyhába, és egy forrócsoki kíséretében kiültem a teraszra. Nagyon elszomorított hogy senki nincs itt velem. teljesen egyedül vagyok. Régen sem volt valami nagy társaságom de most, végképp. Hogyan lehetnének itt barátaim, ha titkolóznom kell, és olyan dolgokat kell eltitkolnom amiket pontosan én sem értek. Megittam a forrócsokimat elhelyezkedtem a székben , betakaróztam és lassan elnyomott az álom...

  Reggel amint felkeltem megnéztem az időt, és majdnem elkapott a szívroham, hogy elkésem a z iskolából, de eszembe jutott minden. Nem csak álmodtam, minden igaz. Mivel erre az utolsó hétre nem látom semmi értelmét beiratozni az iskolába, ezért úgy döntöttem nyomozom egy kicsit. " Felmérem a terepet " Ki akarom deríteni hogy mi közöm van ehhez az  egészhez.
  Úgy döntöttem , hogy egy idegig jobb ha nem  tudják ki vagyok, így megtudhatom hány vámpír és farkas van a városban, kik azok, és legalább könnyebb lesz megvédeni magam.
  Felvettem egy farmernadrágot egy  fekete kapucnis pulóvert , felfogtam a hajamat, és felvettem egy sötét napszemüveget. Bementem a gardróbom mögött lévő kis szobába, és eltettem egy verbénával töltött gránát szerűséget és a kis virágcserépben lévő vasfűből  is leszakítottam egyet,  és beletettem a pulcsim zsebébe.
 Lesétáltam a földszintre vettem ki a hűtőből  vizet meg 2 szendvicset és beültem a kocsiba .
   Nagy szerencsémre a főtéren éppen valami régi filmet vetítettek és szinte az egész város ott piknikezett. Én is leültem egy eldugottabb helyre, ahonnan én mindent láttam de engem nem sokan. Mindenkit végigpásztáztam a szememmel, de mivel a nap sütött ezért vámpírok nem lehettek itt, de vérfarkasok igen.
   Tőlük pedig nem félek, hiszen emberi alakban nem sokat tudnak tenni.
-Nem akartam hogy már késő legyen mikor megtudod....- hallottam meg egy bársonyos férfi hangját. Hátra fordultam hátha láthatom, de nekem háttal ült egy lánnyal a padon.
  A lánynak ugyanolyan színű haja volt mint nekem, csak neki tű egyenes , míg nekem hullámos  és alkatra is nagyon hasonlítottunk. A fiúról csak annyit lehetett megállapítani hogy nagyon izmos , és rövid barnás haja volt.
-Damont megharapta Tyler . éppen átváltozott, és.....-mondta zaklatottan a fiú.
-Súlyos?!-aggodalmaskodott a lány. Nagyon ijedt volt a hangja.
-Meg fog halni...-csuklott el a fiú hangja. A lány szó  nélkül felpattant és elrohant.
  Hamar összeraktam a fejemben a hallottakat, csak azt jelentheti hogy Tyler vérfarkas. Tessék egy perc alatt   találtam egy vérfarkast, ilyen az én szerencsém, bár nem tudom ki lehet az, de majd kiderítem. Szegény Damon. Ha egy embert összemarcangol egy vérfarkas nagyon nagy kínjai vannak,  nem is csodálom hogy szerencsétlen meghal.  De ki lehet ez a fiú?  Ha a tud a farkasokról akkor a vámpírokról is tudnia kell. Talán tudja kik azok a városban, de nem bízom benne, eddig csak a hátát látom.
 Amint kigondoltam, megfordult, és megláttam ki ő. Stefan Salvatore . Apa íróasztalán láttam egyszer egy képet róla. egy fekete -fehér kép volt, ami alá gyöngybetűkkel ráírták :
 
                                                        Stefan Salvatore 
                                                       1864-ben elhunyt


Vámpír.Ez az egy magyarázat lehet arar hogy durván 150 múlva is ugyanúgy néz ki, és él. Mert nagyon is él. De ezek szerint apa ismerte őt, vagyis inkább tudta hogy vámpír, különben miért foglalkozott volna vele?
A vámpír lassan elsétált és nem láttam jó ötletnek utánamenni, mégiscsak egy vámpír. Inkább még egy darabig figyelek, és ha türelmes leszek sok mindent megtudok.

 Sokáig elhúzódott a film nézés, bár halvány fogalmam sem volt miről szólt.Csak az imént történtek jártak a fejemben. 3 perc alatt tényleg bebizonyosodott hogy ez a város hemzseg a farkasoktól és a vámpíroktól.
Nagyot sóhajtva felkecmeregtem, levettem a napszemüveget, kibontottam a hajam és elindultam a kocsim felé.Már sötét volt nem nagyon láttam az embereket, de azt az arcot  igen.
 A férfi csupa izom volt, magas, csontos arcú és kék szemű. Kócos fekete haja az arcába hullott. Szinte tökéletes volt , de ahogy közelebb jött megtört a varázs. A tekintete zavart volt, mintha nem is itt lett volna, a bőre csillogott az izzadságtól, és a fekete ingének az egyik ujja le volt tépve, és jól látszódott hogy az egész karja olyan volt mintha belülről megégett volna, Soha nem láttam ilyet, de a vér is megfagyott az ereimben, annyira megijedtem.
-Katherine? -nézett rám fürkészve.-Te vagy az?-kérdezte és olyan közel jött hogy a falhoz lettem szorítva .
-Mi? Nem. Lily-nek hívnak!Összekeversz valakivel..-próbáltam eltolni de semmi esélyem nem volt, mintha meg sem érezte volna. Ütni kezdtem de csak bambán nézett rám. Hallucinált.
-Figyelj, nem én vagyok Katehrine!-ráztam meg hátha magához tér.
-Elena?-tisztult ki a tekintete. Király.Ez bénább név mint az előbbi..-húztam el a számat.
-Most komolyan!! Lily-nek hívnak!!-kiabáltam rá.Most már fel voltam háborodva.Megpróbáltam kimászni a  szorításából de a két karját a vállamra tette és nekinyomott a falnak., és az ajkát az enyémre nyomta. Próbáltam elfutni szét rúgtam a  lábszárát, de semmi. Lassan a nyakamra csúszott a szája és a fogát mélyen belemélyesztette az ütőerembe.
 Egy szó sem jött ki a torkomon, az agyam is teljesen leblokkolt, és csak vártam hogy meghaljak. Egy vámpír által, amitől apa mindig is védett...