Sok barátom van, és imádom ezt várost ahol lakunk, bár szinte mindig egyedül vagyok mert apa a munkája miatt gyakran elutazik, vállalkozó. Régen még lehet el is hittem, de úgymond felnőtt fejjel nem is tudom mit dolgozik.Egész életemben titkolózott előttem, és megszoktam, de nagyon szeretem.
Hirtelen megszólalt a telefon és sietve felvettem.
-Háló?-szóltam bele.
-Lily?-hallottam meg apa hangját.
-Szia apa! Hogy vagy? Mikor jössz haza?-kérdeztem izgatottan.
-Nagyon szeretlek.-mondta zaklatottan.Valami baj van.
-Apa! Mi a baj?
-Lily, sajnálom hogy nem mondtam el hamarabb, és már nem is tudom...
-Miről beszélsz?-értetlenkedtem.
-Szeretném ha boldog lennél, itt majd megvédenek, vigyázz magadra, tudom hogy erős vagy.Nagyon szeretlek.-és kinyomta a telefont.Semmit nem értek.Eléggé hatalmába kerített a rémület. Soha nem szokott ilyen lenni. Nem fogok kiakadni, elvégre még semmi nem történt, minden rendben lesz.-győzködtem magam, és egy nagy adag sütivel letáboroztam a tévé elé.
Reggel kimásztam az ágyból , lezuhanyoztam, kiengedtem a hosszú, hullámos barna hajamat, felvettem egy magassarkút, fekete harisnyát, és egy hosszabb ruhát és lementem reggelizni.
-Kopp-kopp!-Gyorsan odaszaladtam az ajtóhoz és érdeklődve néztem egy elegáns, nyugodtságot tükröző arcú férfit.
-Jó napot, miben segíthetek?
-Miss Gilbert?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen.-bólintottam, de már sejtettem a bajt.
-Őszintém sajnálom hölgyem, de az édesapját tegnap megtalálták az erdőben .... holtan....
-Ho..hogyan?-nyögtem ki nehezen.
-Csak megállt a szíve. Az orvosok sem értik, de ezt mondták.Részvétem.-mondta sajnálkozva a férfi és átnyújtott egy borítékot,nem volt felnyitva, mert az én nevem állt rajta. Elvettetm. Biztos meglepődött hogy nem sírok.Nem szoktam.Én belül zokogtam. az egyetlen ember aki a családom, most meghalt.Szó nélkül bezártam az ajtót és lerogytam a kanapéra.
-Akkor már értem a tegnapi hívást.De valamit nem. Tudta hogy meghal, nem véletlenül állt csak úgy meg a szíve. Nem véletlen.Nem értek semmit.Többször is meggondoltam, hogy kinyissam-e a borítékot? De úgy döntöttem megteszem.
Lily!
Nagyon szeretlek, tudom, hogy semmit nem értesz, de majd fogod. Nem vagy olyan egyedül mint hiszed. tudom hogy most fáj, de ez el fog múlni, vettem neked egy házat. Szeretném ha oda költöznél, itt már nem vagy biztonságban nélkülem. Amint lehet szedj össze egy pár dolgot, csak ami lényeges, senkinek ne mondd el hova mész , ülj be a kocsiba és Mystic fall's- ba menjél.Iratkozz be az ottani gimnáziumba. Az íróasztalom fiókjában van a ház kulcsa és címe, vigyázz magadra ! És soha ne vedd le a gyűrűdet!
Apa
Hiszek neki, mindig én voltam az első, most is védeni akar, nem tudom mitől, kifogom deríteni de most azt teszem amit kért.Soha nem leszek gyenge ,ő tudja mit mondd, és mindig igaza van, és ha ennyire fontos hogy eltűnjek akkor biztos nagyon nagy a baj.
Megérkeztem.Leparkoltam a csodaszép kocsimmal egy csodaszép ház elé. Nem volt nagy de gyönyörű volt, pont olyan mint amilyenről mindig áradoztam neki. Könny gyűlt a szememben , de nagyot nyeltem és beléptem a házba.
Szia!
VálaszTörlésAz első fejezet ígéretesnek tűnik, főleg az a talány benne ami belengi a történetet. Kíváncsian várom a folytatást :)