4. fejezet

Lassan , de sikerült hozzászoknom a pislákoló fénykehez, és ahogy körülnéztem észrevettem, hogy  a földön fekszem. Ugyanott ahol este az a vámpír rám támadt.
 Felkecmeregtem a földről, lesepertem magam, és megtapogattam a nyakam, de semmi jele nem volt annak hogy az imént egy vámpírral volt dolgom. Egy karcolás sem volt rajtam.
-Ez lehetetlen...-suttogtam magam elé. Teljesen biztos voltam benne , hogy nem csak képzeltem. Tökéletesen emlékszem hogy az a vámpír megcsókolt, majd pedig az utolsó csepp vért is kiszívta a testemből, én pedig... meghaltam.  De akkor hogy lehet hogy most pedig itt állok és élek?!
 
   Éppen a 7. születésnapomat ünnepeltük apa és én. Mint mindig . Csinosan felöltözve ültem az asztalnál és a tortámat majszoltam.  Apa kiszaladt a dolgozószobájába , majd pedig egy aprócska dobozzal a kezében tért vissza. 
  Izgatottan kinyitottam a dobozt, és megláttam benne egy gyűrűt. Nem volt szép de nagyon hasonlított arra amelyik apa kezén díszelgett csak jóval kisebb volt , de az biztos hogy ugyanolyan régi.
 -Tudom hogy régi, és nem is biztos hogy tetszik neked , de az egyik felmenődé volt, és én egy kicsit átalakíttattam neked.
-Nagyon örülök neki !- mosolyogtam rá és egy nagy puszit nyomtam az arcára.-Köszönöm.
-Boldog születésnapot! De képzeld ....-kezdett bele a kis történetébe, én pedig mint mindig izgatottan  vártam.-....ha ezt  agyűrűt valaki  az ujjára húzza, egy vámpír vagy vérfarkas sem bánthatja. Megvédi tőlük. és ha ezek a lények által hal meg a viselője, visszatér az életbe. 
-Soha nem fogom levenni ! -mosolyogtam izgatottan és felhúztam az ujjamra...

 Erre az emlékre már régen nem gondoltam, nem is tudtam hogy emlékszem rá. Tudhatnám mostanra hogy az összes kis mese és történet , amit apu mesélt igaz volt. Mindegyik, jó lehet csizmás kandúr mögött nem volt valami más mondandó de azt leszámítva mind.
 De ezek szerint, a gyűrűm visszahozott a halálból. Soha nem hittem volna hogy lehetséges , de ezek szerint apa  a sírból is tud vigyázni rám.
 Kicsit megrémített hogy az imént haltam meg, és most meg élek és virulok, de annyira nem ijedtem meg mint a vámpírtól. Nagyon féltem, de most így belegondolva nem félek.Ha lehet ez a szót használnom, de erősebb vagyok tőle, mert én nem tudok meghalni de ő igen. És meg is fog.
  Már kezdett kinyitni a Grill is , és mivel úgy fájt a fejem meg nem is akartam hogy lássák az arcomat múltkor is olyan hülyén nézett a pincér fiú felvettem a napszemüvegemet ,  besétáltam és leültem az egyik eldugott boxba  . Lehet illetlenség napszemüvegben bent ülni, de senki nem volt még a bárban.
-Jó reggelt! Mit szeretnél?-mosolygott rám a pincér fiú.
-Neked is! Egy kávét kérek, meg egy szendvicset.
  A fiú elment, és szinte azonnal vissza is jött a kezében a kávémmal és a kajámmal.
-Jó étvágyat!
-Köszönöm! Héj! Várj! Kérdezhetek valamit?-mosolyogtam rá.
-Persze..
-Nem ismered véletlenül Stefan Salvatoret?-tettem fel a kérdést, úgy mintha nem is izgatna .
-De ismerem! Stefan rendes gyerek , jól focizik!
-Iskolába jár?!-néztem rá értetlenül.
-Persze.Csak 17 éves, naná hogy suliba jár.-vigyorgott.
-Oh, tényleg. És eltudod mondani merre lakik?
-A régi Salvatore vendégházban lakik. Itt végig a főúton, majd le a második mellékúton és jobbra egyenesen. Bocs, de mennem kell.-fordított nekem hátat, és elment a pulthoz.
 Megettem a kaját, és végre kezdtem emberien érezni magam, gyorsan megittam a kávét, kifizettem és egyenesen haza vezettem.
 Otthon lezuhanyoztam ,átöltöztem és miután egy kicsit összeszedtem magam elindultam megkeresni Stefan Salavtoret. Ő tudni fogja ki volt az a vámpír aki rám támadt, ha nem pedig ki fogja deríteni nekem. Kicsit sem félek tőle,semmivel nem árthat már nekem,semmivel nem tud megfenyegetni,nincs semmim és senkim.
 Megtaláltam a házat, elhajtottam és egy kicsit arrébb leparkoltam, azért azt tudom hogy egy vámpír meghallja ha a háza előtt leparkolok.
 Beosontam a kertjükbe , és szerencsémre találtam is egy tökéletes fát, amire feltudtam mászni, és pont beláttam az egyik nyitott ablakon.
 A szoba amit láttam hatalmas volt, és elég modern is, de nekem nem volt eléggé otthonos, inkább unalmas volt. És közepén pedig egy hatalmas franciaágy ,az ágyban  pedig a gyilkosom feküdt.
   


 Egy kicsit rövid, lett de most hamarabb hozom a következőt és várom a kommenteket. :)