6.Fejezet

-Elena!-kiált utánam egy szőke lány.
-Szia!-mosolyogtam bájosan, mintha halvány gőzöm is lett volna róla ki ő.
-Jaj, Elena! Annyira sajnálom!-ugrott a nyakamba.-Hogy van Jeremy?
-Nem tudom.
-Még nem is voltál otthon? Bonnie azt mondta minden rendben de azért mégis csak meghalt az imént....-mondta szomorúan .-Damon jobban van? Tyler annyira sajnálta hogy megharapta!És hogyan kaptátok meg az gyógyszert?-hadarta el a szöszi.Úgy tűnik ő is tud mindent, a vámpírokról és a vérfarkasokról is.
-Stefan elment Klaushoz és ő odaadta.-mondtam egy kicsit rémülten, hogy nehogy rossz nevet mondjak, de úgy tűnik  sikerült.
-Csak úgy?-húzta fel  a szemöldökét.
-Vele kell mennie... A csatlósa lett.
-Hidd el hogy nagyon szeret téged, tutira visszajön!-ölelt meg.Szomorú arcot vágtam és vissza öleltem
-Most már megyek haza, megnézem Jerremyt!-magyarázkodtam.
-Elviszlek!-ajánlkozott a szöszi. elgondolkodtam, és elfogadtam az ajánlatát, így szét tudok nézni a hasonmásomnál.
  -Elmehetnénk valamikor vásárolni! Hátha jobb kedved lenne..
-Kedves tőled de nincsen kedvem.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Ne csináld már!-nyávogott.-Nincs vége a világnak minden rendben lesz, én  vámpír vagyok és már beletörődtem, és én is próbálok vidám lenni!Szóval neked is annak kell lenned!
  Ez már hátborzongató! Itt mindenki vámpír? És a hasonmásomnak csak vámpír és vérfarkas barátai vannak?! Nem válaszoltam mert leparkolt  egy ház előtt.
-Köszönöm hogy haza hoztál. Szia!
-Nincs mit! Majd mondd el mi van az öcséddel!-parancsolt rám , majd elhajtott.
 Milyen szerencse hogy Elenának  pont egy ilyen csacsogós barátjával futottam össze. Rögtön mindent elmondott, és az is kiderült hogy a hasonmásomnak van egy öccse aki az imént halt meg és most már él. Mint ha mindennapos lenne. Mondjuk nemrég történt meg ugyanez velem is.
  A ház amiben a hasonmásom lakott, eléggé  nagy volt, de teljesen átlagos. Pont olyan mint a szomszédoknak. Bátran benyitottam a fa bejárati ajtón, hiszen  itt nem bukhatok le.
  Senki nem volt bent, ezért mint ha otthon lettem volna szétnéztem. A konyhában semmi érdekeset nem találtam,semmi személyes tárgy nem volt benne, de a nappaliban annál inkább.Az egyik polc tele volt képekkel és gyerek rajzokkal, és megláttam egy képet amitől elakadt a lélegzetem.
Apa volt rajta , egy pár évvel fiatalabb volt, és vidáman karolt egy férfit. A férfi nagyon hasonlított rá, a bátyja volt. Csak ő lehetett, csak apa nekem azt mondta hogy nagyon régen meghalt, pedig ez 3-4 évvel ezelőtti kép. Szóval ezzel kapcsolatban is hazudott. Már nem meglepő.
   egy másik képen az 5 éves arcom nézett vissza rám, de tudtam nem én vagyok hanem Elena, és egy 3-4 éves kisfiú mosolyog mellette. Ő lehet Jeremy. És volt még kép bőven, de azokon apa testvére és gondolom annak felesége voltak a gyerekekkel. Az unokatestvéreimmel. Soha nem jutott eszembe hogy van családom apán kívül, de most itt van és nem érzek semmit. Mert egy szabály van: Ne bízz senkiben sem! És az nem ok a bizalomra hogy a kiköpött másom Elena, mert még mindig nem tudom miért.
 Lassan felosontam az emeletre, 4 ajtó volt, az egyik a fürdő , gondolom, a másik Jeremy-jé és a harmadik Elenáé és a negyedik a gyámjuké, mert valakinek vigyázni kell rájuk csak azt nem tudom ki.
Lassan benyitottam az első szobába, és egy alvó fiút találtam ott.Eléggé rosszul nézett ki, szegénynek olyan gyerek feje volt még, és már ebbe a világba csöppent.Nem akartam hogy felkeljen, ezért lassan kihátráltam, és megpróbáltam bemenni a másik szobába, de zárva volt.Nem tudtam bemenni, akárhogy próbáltam.
 És utolsónak mentem be a hasonmásom szobájába.
  Nagyon szép szoba volt, de az enyém teljes ellentéte.Túl bájos szoba volt, és túl egyszerű .Volt egy nagy fésülködő asztal, ami szintén képekkel volt tele, nagyrészt a szülei voltak rajta de volt egy kép amelyiken a hasonmásom és Stefan Salvatore vigyorogtak, és nagyon boldogok voltak, nem olyan volt mint az a lány amelyiket a Salvatore házban láttam. És volt egy kép amelyiken 2 kislány volt. 7 -8 évesek voltak és az egyik Elena volt a másik pedig a vámpír szöszi.Szóval nem rég változhatott át, milyen bonyolult élete lehet most!
-Elena! Jeremy!Itthon vagytok?!-kiabált fel egy férfi hang, és elindult felfele a lépcsőn.Gyorsan kimásztam a tetőre, és pont szerencsém volt mert tovább ment Jeremyhez. Lassan lesétált a lépcsőn, de az arcát ne láttam. Már visszamásztam volna , de egy kocsi parkolt le a ház előtt.És Elena és a Salvatore vámpír szállt ki belőle.
-Biztos jól vagy?-kérdezte Elena .
-Nincsen semmi bajom!-morogta dühösen Damon. Az biztos hogy nem a lányra haragudott hanem magára, meg a testvérére hogy most az adósa.
-Jól van akkor!-csapta be az ajtót a lány és dühösen pufogott magában.A vámpír pedig dühösen visszaszállt a kosiba és padlógázzal elhajtott.
Rémülten néztem le a tetőről hogy hova tudnék leugrani, és nem törném nagyon össze magam.de nem volt időm, Elena bejött a szobába és és pedig leugrottam , bele a bokorba. Csak a kezemet ütöttem meg, szóval túléltem.
 Nem tudom miért hasonlítunk annyira, de ha addig élek is kiderítem mi közöm van Elena Gilberthez,ha rokonok vagyunk ha nem, én akkor sem bízom benne, és a vámpír barátaiban meg végképp nem.És nem felejtem el hogy az egyik majdnem megölt.És meg fogom keresni Stefan Salvatoret  is....